Rólam
Zeneterapeuta, énekes, és három gyermek édesanyja vagyok.
Zenei általános iskolába jártam, ahol egy kitűnő énektanárom volt, Tarr Gábor bácsi. Tőle tanultam mindent – azt hiszem. A zenei alapokat, a zenei alázatot, a tanítás szeretetét.
Hegedülni kezdtem, és 4 csodás évet tölthettem el a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola falai között.
Majd elvégeztem az ének-zene – magyar tanári szakot az egri Eszterházy Károly Főiskolán (ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem).
Édesanyám 2005-ben létrehozta a Kristály Művészeti és Rekreációs Alapítványt, itt kezdtem dolgozni énektanárként, programszervezőként. Itt kezdődött el énektanári karrierem. Sok tehetséges gyermekkel hozott össze a sors, akik közül ma már többen az előadóművészeti pályán mozognak, kimagasló teljesítménnyel.
2008-2011-ig ismét izgalmas élményekkel és tudással gazdagodtam, hiszen a Gór Nagy Mária Színitanodában csiszolgattam előadói készségeimet, s közben fantasztikus színházi darabokban mutathattam meg magam. (Nyomorultak, Don Quijote, A muzsika hangja, Marica grófnő stb.)
2013. minden szempontból meghatározó év volt életemben.
Beiratkoztam a zeneterapeuta képzésre az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon,
elkezdtem tanítani sajátos nevelési igényű gyermekeket. Magával ragadott ez a világ.
Zeneterapeutaként megélhettem a csodát, amit ez a hivatás adhat. Foglalkoztam demens, és afáziás betegekkel, valamint SNI tanulókkal is.
2015-ben nagy megtiszteltetés ért, mert átvehettem, a „Közösség Önzetlen Szolgálatáért Érmet”, a Baptista Szeretetszolgálat kitüntetését.
2015-ben látott napvilágot, első gyereklemezünk (férjemmel közös projektként), a Csodaliget lakói.
2015-2020-ig édesanyámmal megalkottuk és kidolgoztuk a „Ki vagyok én?” kreatív zenei műhelyt, melynek célja a zenei
készségfejlesztés, zeneterápiás játékokkal kombinálva. Bővebben itt
2020-ban megérkezett hozzánk a mi gyönyörű kislányunk, 2024-ben pedig ikerfiaink. Így már anyai minőségben is – a másik oldalról – tanulmányozhatom a nevelési módszereket.
Mindeközben felnőtteknek is tartottam énekórákat. Főként olyanok kerestek meg, akik addig nem mertek elkezdeni énekelni, pedig a vágy régóta élt már bennük. Megtaláltam velük a közös hangot, és csodálattal figyeltem, ahogyan megnyílnak a hangjukkal együtt.